Kanizsay.hu » Bemutatkozás

Bemutatkozás

Kanizsay Zsoltnak hívnak, 1972-ben születtem Székesfehérváron. 1996-ban végeztem a szegedi JATE földrajz-történelem szakán, majd Veszprémben másoddiplomáztam környezetmérnökként. Főfoglalkozásként jelenleg a hulladékgazdálkodásban dolgozom. Három kisfiam van; Botond, Dénes és Kende, meg két kislányom Sarolta és Emese. Komolyabb családtörténeti kutatásba Botond fiam 2002-es születése után kezdtem. E honlapon igyekszem közölni azokat az adatokat, melyek az idők során saját, illetve feleségem őseiről összegyűltek. Reményeim szerint sokaknak nyújtva ezzel segítséget.

Korábban is érdekeltek Kanizsay vonatkozású adatok, illetve Nagyapám is ültetett bogarat a fülembe Kanizsay Orsolyával és Dorottyával való rokonságot emlegetve, de a kapott információk összegyűjtésére nem vállalkoztam. Annyit tudtam csak, hogy Nagyapámék 1963-ban költöztek a somogyi Nagyatádról - ahol régóta élt a család - Székesfehérvárra, illetve, hogy Dédapám egy barátja kutatott a családunk után a két világháború között és az elbeszélések szerint egészen Mátyás király idejéig eljutott, de a dokumentumok elvesztek a háború alatt. Ezek után szinte biztos lettem az Osl nembéli Kanizsayakkal való rokonságban. Az első genealógiai pofon még a gimnáziumi évek alatt ért, amikor először került kezembe a "Nagyiván". Itt olvastam arról, hogy az a bizonyos történelmi Kanizsay család kihalt. Írt a könyv egy másik Kanizsay családról is, akik Bereg megyében éltek, de ez akkor még nem különösebben érdekelt. Az egyetemi évek alatt természetesen többször találkoztam a névvel, de miután minden jegyzetünkben ott szerepelt a kihalt szó a családról szóló fejezetekben, lassan belenyugodtam a ténybe. A diploma megszerzését követő hat évben nem foglalkoztatott a kutatás gondolata. Mikor azonban első fiam világra jött, isteni szikraként jött az indíttatás: már van kinek továbbadni, ha felkutatok valamit.

Jelentős késztetést adott az is, hogy feleségem anyai ágon az Árpád-kori ispánokat is felvonultató, nagymúltú Lipovniczky, apai ágon pedig a Herke (és a Farnady) családból származik, akiknél nagy hagyományai vannak a családfa vezetésének, kutatásának. Herkéék még azt is kiderítették, hogy Hrúz vonalon rokonok Petőfivel. Nos, feladták a leckét a rokonok, nem akartam lemaradni. Először az Interneten néztem körbe, ahol rengeteg tudnivalót közöltek kezdő családfakutatók részére. Igyekeztem a jelzett útmutatásokat követni. Az első mindjárt magától értetődik: nagyszülők, idősebb rokonok kikérdezése. 2002-ben még élt a nagyapám. Ő ajánlotta, hogy van egy láda a padláson, régi iratokkal. Ebben pontosan ott voltak sorban a zsidótörvények miatt készült anyakönyvi másolatok, ahogyan az Internetes útmutató is jelezte. A ládában tehát megtaláltam György ükapám születési anyakönyvi kivonatát, melyből megtudtam, hogy (a ma Nagyatádhoz tartozó) Bodvicán született 1848-ban, a szépapámat Mihálynak, a szépanyámat pedig Szigethi Évának hívták és katolikusok voltak. Találtam a ládában Thorday vonatkozású iratokat is - apai nagyanyámat hívták így - érdekes módon először ezek jobban érdekeltek. Szólt ugyanis egy családi híresztelés a Thorday rokonok kutyabőréről, amelyet viszont még egyetlen Kanizsay sem látott. Apám beszélte, hogy nagyanyám mesélt róla, de abban az időben ezt nagyon kellett titkolni. Gondoltam, elmúltak már azok az idők, bejelentkeztem a rokonokhoz Kaposvárra. Előtte azonban a Zala megyei Hahótra mentem, ahol a Thordayak voltak birtokosok az 1910-es évekig. A plébánia anyakönyveiben kutatva jutottam el Thorday József szépapámig. Az Ő születési idejét azonban nem sikerült kiderítenem, mert a további anyakönyvek már a Veszprémi Érsekségen lettek volna elérhetők. A kaposvári látogatás azonban mindenért kárpótolt. Megnézhettem az eddig titkolt iratot teljes eredetijében. Megmaradt latintudásomat összeszedve kiderítettem, hogy a nemeslevelet 1647-ben Thorday János kapta Miklós és György fivérével, III. Ferdinándtól, Pozsonyban. Találtam egy testimoniálist is, melyet Vas vármegye Nemesi Testülete adott ki 1785-ben Szombathelyen, Thorday József és felesége Tötösy Erzsébet részére. Itt azonban megrekedtem. Hiába vásároltam meg CD-n a Nagyivánt, Kempelent, a Siebmachert, Illésyt, Borovszkyt, jártam a könyvtárakat, levéltárakat, a Thordayakkal kapcsolatban nem jutottam messzebb. Csak annyit tudtam kideríteni, a Turul folyóirat egyik számából, továbbá a családfakutatók másik "bibliájából" az Illésy gyűjteményből, hogy 1651-ben a Pozsony megyei Somorján hirdették ki a nemeslevelet, de ez az eredeti iraton is olvasható volt. Van még néhány töredék adatom, de azt mondani róluk, hogy biztosan erre a családra vonatkoznak, nem lehetett. Találtam viszont az Inteneten egy www.totosy.com című oldalt melyen egy egyész családfa-ágat kaptam az említett Tötösy Erzsébet felmenőiről, mely egészen a 14. század második feléig követhető. Olyan érdekességekkel, mint az Erzsébet anyai ágán felbukkanó Báchmegyey (később Bátsmegyey) család, melynek egyik tagja Szigetvár alkapitánya volt az 1550-es években, egy másik pedig Vas vármegye alispánja, kinek 1697-es síremléke ma is látható a sorokpolányi templomban. E Bátsmegyeyek családfájának felkutatásáért pedig külön köszönet jár Nagy Attilának. Ebben találkoztam a Baksa nembéli Szürthey ősökkel, akik közös tőről fakadnak Bocskai István erdélyi fejedelem felmenőivel. Így a családfa az anyai ágakon egészen az 1250-es évekig, tehát IV. Béla király koráig, megszakítás nélkül követhető.

 



© 2004-2013 Kanizsay Zsolt